A Római vízvezeték útja (kiskör)

Kezdőlap » Blog » A Római vízvezeték útja (kiskör)

A túra az ókori Savaria városába vezető vízvezetékek útját követi, a földalatti csatornát több helyen feltárták, most kerékpáron fedezhetjük fel, hogyan jutottak friss vízhez több mint kétezer évvel ezelőtt a település polgárai.

Szombathely – Sé – Torony – Dozmat – Bucsu – Rohonc (Rechnitz) – Bozsok – Bucsu – Torony – Sé – Szombathely

Térkép a túrához:

https://www.bikemap.net/en/r/7164426/#11.08/47.2752/16.5317

Az ókori Savaria a Kőszegi-hegységből kapta épített vezetéken keresztül a friss ivóvizet. Ennek nyomát követhetik a túrázók, Bucsu és Rohonc (később Dozmat határában is) mellett megtekinthetik a több mint 2000 éves vízvezeték egy-egy feltárt szakaszát.  Akár családoknak is ajánlott, kisforgalmú utakon vezet.

Teljes hossza: 48 kilométer

A római vízvezetékekről

Az ókori Savaria a Kőszegi-hegységből kapta épített vezetéken keresztül a friss ivóvizet. Ennek nyomát követhetik a túrázók, Bucsu és Rohonc (később Dozmat határában is) mellett megtekinthető a több mint 2000 éves vízvezeték egy-egy feltárt szakaszát.  Akár családoknak is ajánlott, kisforgalmú utakon vezet. A túraútvonal Szombathely nyugati határában indul, az Arany-patak-völgyében vezet a falvakon át, majd Ausztrián át kanyarodik vissza.

A római vízvezetéket Várnainé Balogh Beáta a Savaria Múzeum régésztechnikusa mutatta be egy korábbi írásában, kiemelve, hogy páratlan mérnöki teljesítményt igényelt az, hogy csaknem 30 kilométerről szállították a friss vizet az ókori városba a Kőszegi-hegység.

Egy-egy aquaeductus, azaz a vízvezeték tervezése és felépítése magas szintű szaktudást igényelt, miként azt a Kr. u. I. században élt római szakíró, Vitruvius Tíz könyv az építészetről című munkájában is bemutatja. Sokszor távoli provinciákból érkező képzett építészek, mérnökök végezték el a munkát. Máskor – a fentiek mellett -, az ott állomásozó legiók műszaki alakulatai játszottak jelentős szerepet. A tervezés egyik legfontosabb és legkényesebb művelete a vízvételi pont és a tervezett felhasználói végpont közötti szintkülönbség pontos megállapítása volt. A forrásfoglalás magassági pontjának megállapítása mellett figyelembe kellett venni a víznyomásból adódó lehetséges problémákat is. Végső soron a földrajzi környezet határozta meg a forrásfoglalás és az adott település között egy-egy aquaeductus kivitelezését.

A drágább magas vezeték sok helyen (pl. Aquincum) ma is tanulmányozható megoldás. A könnyed, ugyanakkor tartós és szilárd épületelem, a boltív – olykor több sorban egymáson- lehetővé tette nagyobb távolságok áthidalását, a működéshez szükséges gravitáció biztosítását.

Az olcsóbb földalatti vezeték volt a gyakrabban alkalmazott megoldás. Ott, ahol a domborzati viszonyok lehetővé tették az állandó lejtés biztosítását, kizárólagosan alkalmazták. Kivitelezése, méretezése a helyi viszonyok (pl. vízhozam, ellátandó település nagysága) függvénye volt, ezért különféle anyagokból, más és más technikákkal készültek. Legtöbbször ez egy fordított U formára hasonlító, falazott kőcsatorna, belsejében vízzáró réteggel (terrazzo vagy opus caementitium).

A savariai vízvezeték kiindulópontja a Kőszegi – hegységhez tartozó bozsoki völgy. Itt a vezeték gyűjtőcsatornáit az 1970-es években többször is megtalálták a vízmű dolgozói Velem település vízrendezésének kialakításakor. A forrásokból 35 – 40 liter/másdoperc vízmennyiség nyerhető. A Sötétvölgyi – patak torkolatánál Buócz Terézia régész több helyen átvágta a római vízvezetéket. A helyi palakőzetekből, síklefedéssel készült gyűjtőcsatorna belmérete 40 x 35 cm. A 26 – 28 km hosszúságú föld alatti vezeték a vizet Savariába az alábbi útvonalon jutatta el: Bozsok – Rohonc – Bucsu – Dozmat – Torony – Sé – Olad – Szombathely.

Bozsokon építkezések közben többször is rátaláltak és sajnos elbontották a csatorna maradványait a falu észak – dél irányú főutcájának nyugati házsora alatt. Rohonc határában az elmúlt évtizedek során osztrák régészek 81 ponton tárták fel a vezetéket, így ez a szakasz közel 3,3 km hosszúságban rekonstruálható. Az aqaeductus felépítésében szerkezetváltás figyelhető meg az ausztriai szakaszon.

A vezeték kiindulópontjánál leírt szerkezet megváltozik: a síklefedést bolthajtás váltja fel, illetve a csatorna méretei – a vízmennyiség miatt – is megnövekednek (belméret: 80 x 65 cm). A magyar határt a Rohonc – Bozsok – Bucsu-i út nyugati oldalán lépi át a csatorna és az út mellett halad. Bucsu belterületén építkezések során szintén többször megtalálták.

Bucsu határában az Ilon Gábor vezette, az új út nyomvonalát kutató megelőző feltárás során 2003-ban kb. 200 méter hosszúságban sikerült megfigyelni a vízvezeték egy szakaszát az egykori vasútállomás közelében. A habarcsba rakott 40 cm széles oldalfalak 90 cm magas és 72 cm széles, boltozott csatornabelsőt fognak közre. A csatorna oldalfalain 6 cm, a fenekén 14 cm vastag terrazzo (vízzáró réteg) volt megfigyelhető. Az opus incertum technikával épült vezeték oldalfalai egybeépültek a 20 cm vastag alépítménnyel.

A Bucsunál feltárt vízvezeték

Ez a megoldás itt elvileg maximum 1875 liter/másodperc víz elvezetését tette lehetővé. A bucsui bemutatóhely, amelyet Szabó Gábor építész tervezett, a Betonútépítő Rt., a Vas Megyei Állami Közútkezelő Kht., a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága együttműködésével valósult meg.

Torony község határában az 1930-as években bukkantak rá a vezetékre. Sé falu Doberdo – dűlőjében (ma itt lakópark van) az elmúlt évtizedekben a régészek (Buócz Terézia, Sosztarits Ottó) többször is kutatták a vezeték nyomvonalát, amely méreteiben és szerkezetében többé – kevésbé azonos az itt látható szakasszal. A ma városrészként továbbélő Oladon, és Szombathelyen főleg a fennmaradt írásos visszaemlékezések és feljegyzések segítségével lehetett a nyomvonal irányát és szerkezetét rekonstruálni.

A vízvezeték építészeti nagyságrendjét és az e mögött álló szervezettséget csak egyetlen adattal jelezzük: kb. 26000 köbméter palakövet kellett kibányászni, szállítani és beépíteni. A csatorna vízhozama – ha Savaria lakosságát 100000 főben határozzuk meg – 345 l/fő/nap vízfogyasztást tett lehetővé.

A teljes anyag itt olvasható.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7

Üzenet írása

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.

hu_HUHU